Volt már olyan érzésed, hogy valaki egész másképp látja ugyanazt a helyzetet, mint te? Hogy amit te gondnak élsz meg, más egy lehetőségnek látja – vagy épp fordítva? Ez nem csak tapasztalat vagy neveltetés kérdése lehet, hanem a tudatosság szintjéé is. Ebben a cikkben körbejárjuk, mit is jelentenek ezek a szintek, hogyan befolyásolják az életünket, a stresszhez való viszonyunkat, és hogyan tudsz egyre feljebb lépni ezen a „belső létrán”.
Mit jelent a tudatossági szint?
A tudatosság szintjei lényegében azt mutatják meg, hogyan látjuk önmagunkat, a világot és a körülöttünk zajló eseményeket. Minél magasabb szinten vagyunk, annál nagyobb rálátásunk van arra, mi miért történik, és annál kevésbé ragadunk bele az áldozatszerepbe, a félelembe vagy a haragba.
A legismertebb rendszert Dr. David R. Hawkins alkotta meg, aki az egyes szinteket egy skálán helyezte el 1-től 1000-ig. Nem kell azonban számokban gondolkodnunk – inkább érezzük meg, hol tartunk most, és mit szeretnénk másképp látni, megélni.
Tudatosság és stressz – mi köze a kettőnek egymáshoz?
Nagyon is sok! Minél alacsonyabb tudatossági szinten vagyunk, annál könnyebben borít ki bennünket bármi: egy dugó, egy kritika, egy elfelejtett feladat. Ilyenkor gyakran hibáztatunk másokat, magunkat, vagy egyszerűen beletörődünk, hogy „ilyen az élet”.
Ahogy emelkedik a tudatosságunk, úgy változik a stresszre adott reakciónk is. Egy magasabb szinten lévő ember inkább kérdez, figyel, kíváncsi – és nem ítél. Ez nem azt jelenti, hogy őt nem éri stressz, hanem hogy másképp kezeli. A „Miért történik ez velem?” helyett inkább azt kérdezi: „Mit tanulhatok ebből?”
A tudatosság szintjei – hétköznapi példákon át
Nem egy hivatalos tudományos kategorizálás következik, hanem inkább egy megérzésen alapuló, hétköznapi szemléletű bontás:
1. szint: Túlélés – "Nincs választásom"
Ez a legalsó szint, ahol úgy érezzük, az élet csak megtörténik velünk. Itt minden a túlélésről szól. A világot veszélyesnek látjuk, az emberekben ellenséget keresünk. A döntéseinket félelem, tehetetlenség és ösztönös reagálás vezérli. A stressz állandó, és gyakran már a testünk is jelez – fáradtsággal, szorongással, kimerültséggel.
2. szint: Harc és ellenállás – "Nekem van igazam!"
Ezen a szinten már elkezdjük keresni a kontrollt, de még mindig a külvilágot hibáztatjuk. Harcolunk – a másik emberrel, a rendszerrel, vagy akár önmagunkkal. A stressz aktív, sok a belső feszültség. Itt még nem tudjuk elengedni a sértettséget, és minden kritikát támadásként élünk meg. A változás lehetősége már ott van, de a harc még elnyomja.
3. szint: Keresés – "Tudom, hogy lehet másképp"
Itt jelenik meg először a belső figyelem. Elkezdjük megkérdőjelezni a saját működésünket: “Miért reagálok így?” “Mi van mögötte?” Egyre többször választjuk a megfigyelést a reakció helyett. Itt kezdődik az önismereti út, de a stressz még jelen van – főként belső elvárások, perfekcionizmus vagy önítélkezés formájában.
4. szint: Elfogadás – "Ami van, az van"
Ez már egy sokkal nyugodtabb tér. Itt nem minden tökéletes, de már nem akarjuk mindenáron megváltoztatni a világot – inkább belül dolgozunk. Elfogadjuk, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztük. A stressz lecsendesedik, és ha meg is jelenik, már nem sodor el – inkább kérdezünk, kíváncsian figyelünk. A kapcsolatokban is több türelem és együttérzés jelenik meg.
5. szint: Teremtés és tudatos jelenlét – "Mit hozhatok létre ebből?"
Ez a szint már nem csak megfigyelés, hanem aktív alkotás. Itt már képesek vagyunk válaszreakció helyett választani. Meglátjuk a lehetőséget ott is, ahol más csak akadályt lát. A stressz ritka vendég, mert eszközeink vannak a kezelésére, és mert a valóságunkat már sokkal tudatosabban formáljuk. Ez nem azt jelenti, hogy minden tökéletes – csak azt, hogy már nem az elkerülés, hanem a jelenlét vezérel.
Miért érdemes tudni, hol tartasz?
Mert így nem leszel annyira kemény magaddal – és másokkal sem. Ha felismered, hogy te épp elfogadásban vagy, de a másik még csak harcol, nem fogsz rá haragudni, csak megérted. Ez a felismerés békét hozhat – és a stresszt is csökkentheti.
Ráadásul így tudod, merre érdemes haladnod. Ha például még minden stresszhelyzetből menekülsz, talán épp az lenne a fejlődés, ha néha megállnál és ránéznél: mi történik bennem?
Hogyan lehet szintet lépni?
- Önismereti munkával – bármilyen módszert is választasz, a kulcs, hogy figyelj befelé.
- Tudatosítással – csak azt tudod kezelni, amit észreveszel. A tudatosság figyelemmel kezdődik.
- Kérdezéssel – egy jó kérdés néha egész világokat nyit meg bennünk. Például: „Ha nem félnék, mit tennék most?”
- Segítséggel – coach, mentor, terapeuta vagy egy barát is tükröt tarthat neked. Nem kell egyedül menni ezen az úton.
Érdekesség: A kollektív tudatosság szintje
Hawkins szerint az emberiség kollektív tudatossága is mérhető – és az utóbbi évtizedekben fokozatosan emelkedik. Ez azt jelenti, hogy egyre többen ébrednek rá, hogy van választásuk, van felelősségük, és lehet máshogy is élni. Minden egyes ember, aki emel a saját szintjén, segít az egésznek is emelkedni. Szóval igen – számítasz!
A tudatosság ne cél legyen számodra, hanem út. Néha lépünk egyet előre, máskor visszacsúszunk – és ez teljesen rendben van. Ami számít, az az irány: hogy nyitott vagy, fejlődni akarsz, és hajlandó vagy egyre tisztábban látni önmagad és a világod. Mi pedig ebben szeretnénk segíteni neked – ha velünk tartasz.
Ne feledd: nem az számít, hol vagy most, hanem az, hogy merre indulsz.
AJÁNLÓ
Még több inspirációért olvasd el ezeket is:
📢 Ne maradj le további inspiráló tartalmainkról!
Ha úgy érzed, ezek a gondolatok megszólítottak, és szeretnél több ilyen tartalmat olvasni – könnyed, mégis mély és őszinte formában –, akkor csatlakozz közösségünkhöz! iratkozz fel hírlevelünkre!
Inspiráló tartalmak első kézből!
Hasznos tippek, gyakorlati tanácsok egy csokorban.
Váljon életed boldogabbá, harmonikusabbá!
